Nincsből születő
Valóban forgolódó
Álomtalanul alvó való

Szemhéjrebbenő
Szétmálló derengésben
Billegő jobbik felem

Dérbefagyott rongyain
Vágy szikrázik illó kép
Özönben éjjeli bábjáték

mindenben minden felfénylik

ákombákom éberálom
szagbatár elrobog
míg szívem napbaszáll

©

párakert falán fecske-jojó
vérnarancs habháló cizellál
tóbahullt álmot

elsuhan gyerekkor-kakaó
tejszín–sál szélbe száll
vakolat málik el

©

fecskeszívfasírt a barbárok asztalán
felhőszakadások utáni angyalvigyázott nyugalomban
glóriát fon a késődélutáni nap fejük köré
s elégedettségükben hasonlítanak ilyenkor az istenekre

de ki vigyáz most a tócsák tükreinek rezzenetlenségére?

©

a horror vacui égessenek fehér téglalapot szemfenekembe
mondottam cím, említettem példa-beszéd
önmagamat becsaptam ajtók, nokeddli gyanánt
hétfői gondoltszakajtók
valahová lemerült gyerekkor
vadnyúlpár ül az éji tarlón
szavak buborékjai szállnak fel
az iszapban gyerekek lábujjai mint apró polipok
avarba gázolok a nyár derekán
feszes, fényes, könnyű őv.

ki bontja fel leveleimet,
míg nehéz almokban könnyű búvárként
lomha halakkal úszom versenyt?